Olyan nyomasztónak találok mindent.

Az, hogy miért,

az ismeretlen számomra.

Belesajdul a szívem. 

Néha szoktam, olyan állapotban lenne,

mintha álmodnék,

elsőnek szédülök, s elhomályosodnak a dolgok,

utána mikor kitisztul minden,

olyan mintha álmodnék.

Nem tudom mi lehet ez, de igazából

nem valami mámorító dolog.

Sőt!

Jaj,

majd beleszakad a szívem a semmibe.

Beteg volnék?

Nem tudom.

Még a fejem is beleborzongott ebbe.

Vagy ennek a kiváltó oka, 

az volna,

hogy tegnap a halálról filozofáltam!?

Nem vagyok most tisztában semmivel.

Éjjeli álmatlanságom,

most álmosságot szült.