Igaz nem sok ideig, de nagyon élveztem.
Mint aki felszabadult volna éveknek tűnő rabságából.
Álltam egy gömbölyded dombon és a tájat kémleltem,
miközben a hidegtől elvörösödött kezemben
cigarettát tartottam.
Lassan, a zene ritmusára szívtam el.
A gyújtóm, a hideg szél miatt,
nehezen lobbant lángra.
Miközben sétáltam hazafelé,
zene ütemére lépre,
benéztem a komor házak udvarjára.
Megnézni van e valami érdekes ott.
A házak és kertjeik,
olyannyira különböznek,
mint az emberek.
Én valahogy mondjuk
mégis szebbnek tartom
a természetet.
Engem igazából nem érdekel az
időjárás.
Lehet zord hideg vagy fullasztó meleg
én
akkor is elmegyek a nagy tölgyfám alá,
hogy
megnyugtassam idegeim,
s kikapcsolódjak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése