Éjfél múlt
és én csak ülök csendben,
hallgatom a falióra hangos, erőltetett kattogását.
Hideg van. A lakásban.
Reszketek.
A fejem ketté hasad.
Kezemen a bőr száraz, mint az elkorhadt fa kérge.
Bár megszűnnék létezni,
vagy csak elhagyhatnám ezt az elhasznált, védtelen burkot.
Bár megválthatnám a világot,
vagy csak megváltozhatnék, egy icipicikét.
Sokszor elmélkedem azon,
hogy mi is lennék szívesen.
Pl.:
Egy nagyon öreg
gótikus templom
vagyok.
Falaim omladoznak.
Életveszélyes vagyok.
Ezért az emberek elkerülnek messziről.
Gyepemen varjak serege gyülekezik.
Terebélyes fák szolgálnak kerítésül.
Bennem száz titok van elrejtve.
Egy öreg fa vagyok,
a sűrű erdő közepén.
Mindenféle erdőlakó fészkelt belém.
Mindent tudóvá
és
bölccsé
váltam a hosszú évek alatt.
De már csak pislákol bennem az élet.
Már kidőltem volna,
ha gyökereim nem nyúltak volna jó mélyre.
.jpg){kind=avatar}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése