Ködben, s sötétségben kirajzolódó formák.
Hullámzó erdő menti ösvény.
Álmos szemek, árgus tekintettel figyelnek.
Nem tudod, hogy hol vagy.
Elvesztél.
Követve más hóban hagyott lábnyomát.
A fák vadul hajlonganak,
s te elvesztél.
Ijedt vagy és szomorú,
mert elvesztél.
A csípős hideg szél csípi orcádat,
de te nem érzed.
Lefoglal, hogy elvesztél.
Minden olyan ismeretlen, s te rettegsz, hisz a sötétség honol.
Olyan sok idő, míg kivilágosodik,
hisz ha egyedül vagy a sötétben,
egy ismeretlen helyen,
be kell látnod, hogy elvesztél.
Nem tudod, hogy merre menj, mely összezavar,
hisz semmit se látsz.
A hold se ragyog, azzal a szép fényével,
s a csillagokat is eltakarják
a nagy szürke felhők.
Majd feladod, s összeesel ott ahol állsz.
Véget vetve félelmednek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése