Napok óta ki sem mozdultam,
a már nagyon unalmassá vált, szürke házból.
Hiányzik az erdei levegő, a fák látványa, az ég pásztázása.
Erős dohányos volnék, de már egy hete nem gyújtottam rá.
Ez nálam rengeteg időnek számít.
De egyszerűen nincs időm semmire. Amitől már a lelkem is feszült.
Azt hiszem ma besokalltam a bezártságtól és úgynevezett pánikrohamom volt.
A szemem alatti rész egyre csak sötétedik.
Ezért elkezdtem ma álmodozni, ha már úgy sincs nincs más szórakozásom.
Elképzeltem magam törökülésben, körülöttem a feketeség csillagokkal díszítve.
Körülöttem gyertyák lebegtek, melyek lángjaival a szél játszadozott.
Mesés volt.
Álomszerű.
.jpg){kind=avatar}
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése