2015. április 12., vasárnap

9 óra bor

Tegnapi napom 
egy verőfényes kertipartin töltöttem.
Mindenki panaszkodott 
a füllesztő meleg
miatt.
Ruhában szaladgáltak az ikrek.
Műszálas harisnyára vett rövidnadrágban
nevetgéltek a nők, s leányok.
Én a nagy teraszon lóbáltam bakancsos lábam.
Talpig feketében.
Bőrdzsekiben.
Dohányoztam, s bort szürcsölgettem.
A fű, csodaszépen zöldellett.
A fila tető árnyéka alá húzódó 
vendégek,
hangosan beszélgettek, s nevetgéltek.
Mellette egy bimbózó szomorúfűz tornyosult a magasba.
A fa v alakba nyújtózó két görbe ága közé,
egy gondosan összerakott madáretetőt szorítottak.
A kert vége drótkerítéssel volt elkerítve,
s az is két egyenletlen részre volt osztva.
Az kisebb rész, egy gondosan elrendezett 
veteményeskertnek adott helyet.
A nagyobb rész pedig egy
japán kakasnak, s párjának,
na meg három ebnek adott helyet.
Az udvaron 5 husky csemete szaladgált.
Az udvart belengte a francia krumplis étel,
aminek a nevére már nem igazán emlékszem,
a cigaretták füstje, s egy cseppnyi alkohol szag.
A hagos üvöltő zene, elnyomta a madarak éles csiripelését.
Én a teraszon ültem eleinte két hölgy társaságában, majd hároméban.
Később pedig csatlakozott négy felnőtt.
Dohányoztunk, borozgattunk,
felemlegetett régi történeteken
röhögtünk jókat.
Az irántam nem kedvelt emberek, 
hamar túlitták magukat, rosszul lettek,
lekonyultak, elszomorodtak,
s már korán elmentek.
A többsége.
Az a kevéske ember akik ott maradtak,
"túlélők" voltak.
Őket ismertem a legjobban, 
már-már szívemhez nőtt mind.
Felidézve Görögországi nyaralásunkat,
beraktunk görög zenét, s az ott tanult táncot jártuk.
Majd egy másikra megtáncoltattam
az én gyönyörű kedvesem.
Olyan szépen mosolygott,
fehér fogai is kivillantak.
Teljesen levett a lábamról.
A vége fele, pedig a ház elejénél lévő
felhajtón üldögéltem,
kék hajú hölgy cimborámmal.
Ő nyakalta a bort,
miközben kölcsönösen nevettettük a másikat.
Majd Kedvesemmel nyugovóra tértünk,
éjfél tájt, a nappali kihúzhatós kanapéján.
Ő az alkohol túlpörgése miatt, hamar álomba szenderült, 
miközben meséltem neki.
Engem pedig úgy nyomott el az álom,
hogy az ő sötétbe burkolózó,
gyönyörű alvó arcát csodáltam.
-
Reggel nyolc előtt ébredtem.
A házat a csend zaja lepte be.
Fél órát ott feküdtem a plafont bámulva,
s azt vártam, hogy megforduljon,
ugyanis háttal volt nékem.
Majd fogtam magam, s leléptem.

2015. április 8., szerda

Este

Templom falán,
hatágú csillag.
Épületek kerítésén,
grafiti, s kedves kis üzenetek.
Sötét utcákon, 
alkohol mámorban dülöngélő emberek,
kapaszkodnak egymásba.
Tudatlanul ordibálnak,
az éjszaka csendjét megtörve.
Ócska padon megpihen
egy hajléktalan,
tán ő is részeg,
azt nem tudom.
Dideregve teszem egymás elé
ólomsúlyú lábaim,
haladok előre,
de nem tudom hogy merre.
A csípős levegő,
csípi orromat.
A meleg szobámra, s puha ágyamra
vágyom.
Kezeimet már nem érzem,
színük már narancssárga egyik árnyalatára váltott.
Fázom.
Cigarettáért nyúlók.
Rágyújtok,
hogy eltereljem gondolataim.
Reá gondolok,
ahogyan épp alszik,
csendesen.
Pillái összeérnek.
Szuszog, ahogyan mellkasa,
fel-le himbálódzik.
Ajkai megnyílnak,
szemei felpattannak,
s ahogyan meglát maga mellett,
ahogyan őt nézem gyönyörködve,
elővillantja csodás mosolyát.
Szája sarkai felfelé húzódnak,
szemeit behunyja,
s átölel.

Furcsa csillag

Tegnap este 
a kis lakásom 
hálószobájának 
ablakában 
dohányoztam,
mi épp a csendes utcára tekint. 
Erős szél fújt,
mi erősen hajlítgatta a fák ágait.
Az épp előttem álló utcai lámpa
egyszer csak elkezdett hosszan villogni 
mintha kialudni készülne.
Majd a csillagokat bámulva, a legfényesebb 
"égitestre" esett a tekintete.
néztem, s néztem, 
mikor arra lettem figyelmes,
hogy egyre fényesebb,
s elindult déli irányba.
Elsőre csak azt hittem a szemem káprázik, 
s nem is mozog.
Később fénye csillapodott, s villogott párat, 
majd eltűnt szemem elől.
Az utcai világító pedig égett tovább, 
mintha misem történt volna.