Havazás

Ma elmentem a könyvtárba, de zárva volt.

Pech.

Eszembe jutott a képzeletbeli barátom, akit Babinak neveztem.

S mikor már nagyon idegesített, lehúztam a toaletten.

Azóta se láttam.

Tragikus.

Mocskosnak, s koszosnak tartottam a várost.

Mikor elkezdett

hatalmas pelyhekben hullani a hó, 

tanítás után.

Tetszett, hogy az embereket félig belepi a hó.

S a koszos várost, lefedi, s széppé varázsolja. 

Tisztává.

Nem volt kedvem rögtön visszaindulni 

a könyvtártól, mit én menedéknek is hívok.

Ezért csak álldogáltam ott,

s néztem az égen repülő, fekete madarakat.

Sűrűn pislogva, ugyanis folyton a pilláimra ragadt a hópihe.

Vágytam arra, hogy ő is ott álljon mellettem,

keze melege melegítse, az én megfagyott kézfejem.

S velem fürkésze, a repülő feketéket.

Bárcsak.