A régmúltból ismerős illat kering sötét szobám levegőjében. Ez az illat édeskés, de túl tömény, ami már bántja orromat, mint a gyöngyvirág erős illata. Cigarettára gyujtok, hogy elnyomjam a ismeretlen forrás bukéját. A ventillátor örvényt formáz a füstből, s belekap a könyvem lapjaiba. A bakelit kipörgött, Edith Piâf elhalkult. Ahogy bedőlök ágyamba, olyan érzés kerit hatalmába, mintha sülyednék, elnyelne az anyag, a matrac, az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése