Rég volt már, hogy írtam bármit is.

Az itt elkezdett novellám,

csak áll ott a piszkozatba,

túl gyenge vagyok,

hogy tudjam folytatni.

Cseppnyi,

jelentéktelen életem újra elkezdett zuhanni a mélybe.

Rosszabb lett minden.

Egy bevert kocsiablakkal kezdődött.

Arra is rájöttem,

hogy az embereket a beszédemmel vagy idegesítem vagy frusztrálom. 

Úgyhogy inkább úgy döntöttem,

hallgatok,

mint a síri csend.

A fájdalom elkezdte felemészteni bensőmet,

közérzetem napról napra rémesebb. 

Tudják, vagy nem,

milyen is az az érzés mikor érzed hogy valami ott bent tépkedi, marcangolja a lelked.

Borzalmas érzés,

olyan mintha a szíved szakadna meg.

A gonosz élet felemészt.