Este

Templom falán,

hatágú csillag.

Épületek kerítésén,

grafiti, s kedves kis üzenetek.

Betörött ablakok, behúzott függönyök.

Sötét utcákon, 

alkohol mámorban dülöngélő emberek,

kapaszkodnak egymásba.

Tudatlanul ordibálnak,

az éjszaka csendjét megtörve.

Ócska padon megpihen

egy hajléktalan,

tán ő is részeg,

azt nem tudom.

Dideregve teszem egymás elé

ólomsúlyú lábaim,

haladok előre,

de nem tudom hogy merre.

A csípős levegő,

csípi orromat.

A meleg szobámra, s puha ágyamra

vágyom.

Kezeimet már nem érzem,

színük már narancssárga egyik árnyalatára váltott.

Fázom.

Cigarettáért nyúlók.

Rágyújtok,

hogy eltereljem gondolataim.

Reá gondolok,

ahogyan épp alszik,

csendesen.

Pillái összeérnek.

Szuszog, ahogyan mellkasa,

fel-le himbálódzik.

Ajkai megnyílnak,

szemei felpattannak,

s ahogyan meglát maga mellett,

ahogyan őt nézem gyönyörködve,

elővillantja csodás mosolyát.

Szája sarkai felfelé húzódnak,

szemeit behunyja,

s átölel.